Farsang!! :)

Sziasztok!! :)
Ma volt farsang a sulinkba.. nagyon jóó volt.. sose fogjuk elfelejteni!! :) Ahogy a többit se... nos.. úgy gondoltam, hozok nektek.. róla egy videót.. és az én lökött, retardált osztálytársaimról is egy képet!! :D Az osztálybuli is fantasztikus volt.. :) A résszel kapcsolatba.. holnap délelőtt még írok hozzá, de csak hétfőn hozom, mivel holnap délután megyek uncsitesómékhoz.. vasárnap pedig jönnek a barátnőmék!! :)
Valószínűleg nem elsz olyan hosszú rész..d e jelenleg ennyit sikerül írnom :D itt a videó és a kép!! :) Pusszantalak benneteket.. aki akar mesélni a farsangjáról nyugodtan írjon e-mailt: birokutya@freemail.hu....

Még élek!!!! :D

Sziasztok!! :D Nem tudom mikor hozom a következő részt.. mert most egész héten próbálunk, meg jövő héten is ugyanis jövő hét pénteken FARSANG!!! Ki minek öltözik be az osztállyal??? :D Engem majd megtudjátok akkor :D Remélem jók leszünk.. na de mind1.. ez a hét is nagyon kemény volt.. témazáró föciből.. félévi doga kémiából, verseket mondtunk fel... írtunk fizikából... :/ Sz@r hét volt... :/ Talán a jövő hét jobb lesz :D Na de talán hétvégén hozok nektek egy részt, ugyanis most még midnig csak a fele van megírva, de igyekszem vele :D Pusszantalak benneteket... jó tanulást!! :** Vanessbiii <3

Part 3

Sziasztok! Bocsánat a késésért, de sok dolgom volt és valahogy kedvem és ihletem se volt az íráshoz. Most viszont meghoztam. Remélem tetszik, komikat és pipákat várok! :)) A következő rész érkezésével még nem tudok semmit se mondani, de majd jelentkezem! :) Jó olvasást és ne felejts el komizni!!! :)
PS: bocsi, de ez most csak 5 oldal lett!!! :(

Az evolúció elképesztően kreatív! Neki köszönhetjük a zsiráfokat.

- Hé, kelj fel!- rázogatom.
- He, mi van?- ül fel ijedten, majd rám néz és ezer wattos vigyort dob.
- Most meg mi van? Miért vigyorogsz így rám? Inkább azt mondd meg, hogy mit keresek itt? Azt tudom, hogy úgy volt, hogy itt alszunk Tommal, de én nekem a kanapén kellett volna, aludnom- magyarázom, mire odahajol és megcsókol.
    Reflexből lekeverek neki egy óriási pofont, mire ártatlanul pislog rám.
- Most mi van? Tegnap nem ellenkeztél, amikor lenn a konyhába…
- Mit csináltál a konyhába fejezd be a mondatod!- nézek rá fenyegetően.
- Csak megcsókoltalak… bizonyos pontokon!- vigyorog, mire lekevernék neki még egyet, de megállítom a kezem. Mi van, ha nem is történt semmi? Ha csak az egészet kitalálta? De miért tett volna ilyet?
    Gyorsan kiugrok az ágyból, ami kis nehézséget okoz, ugyan is a lábam beleakad a takaróba és óriásit borulok. Gratulálok Mia, reggel 11 van, de már gyökérkedsz. Nem foglalkozva a fejemben lejátszódó dolgokkal felpattanok, majd lerohanok a lépcsőn. A konyhában Liamet találom. Pont őt keresem, hisz ő volt közülünk a józan.
- Liam… segítened kell!- ordítok rá és mivel nem hallota, hogy bejöttem kissé megugrott.
- Az érdekel, hogy mi történt tegnap közted és Harry között?- kérdezi sóhajtva.
- Pontosan- ülök le vele szemben az asztalhoz.
- Semmi, csak csókolóztatok- jelenti ki teljesen egyszerűséggel.
- Csak? CSAK? Mi az, hogy csak? Most mindenki ribancnak fog hinni, amiért megcsókoltam egy fiút, aki mellesleg nem is a barátom.
- Ha akarod lehetek az!- terem a hátam mögé Harry és a fülembe suttogja.
- Na, azt elfelejtheted! Én soha a büdös életben nem fogok hírességgel járni!- mondom összehúzott szemmel.
   Ekkor Zayn jön be a konyhába, mögötte Tom.
- Mia mennünk kéne!- mondja szomorúan, mire én felpattanok és megyek utána.
- Jaj, még maradjatok!- kérlel Liam.
- Nem lehet Larát egyedül hagytam otthon, ráadásul vacsit se kapott, muszáj hazamennem!- mondom.
- Ja, akkor megértjük. Louis kikísér titeket, úgy is a postát várja!- vigyorog Harry. Komolyan az a gyerek mindig vigyorog?
- Sziasztok!- intek feléjük, majd ők is elköszönnek, mi pedig az ajtóhoz megyünk. Kinyitjuk, és Louis ugrik elém. Tom lepacsizik vele és folyamatosan röhög, míg én a szívroham határán vagyok.
- Sziasztok!- integet, amikor már a kapuba vagyunk-, és Mia!- kiállt utánam, mire megfordulok.
- Igen?- kérdezem.
- Ja, semmi. Csak szia-Mia!- vigyorog-, ez olyan jól hangzik!- vigyorog tovább, mire nevetve megforgatom a szemem és megrázom a fejem, majd Tommal hazaindulunk. Pontosabban hozzám, ugyanis úgy döntöttünk, hogy mivel neki sincsenek hozzátartozói és nekem sincsenek, ezért hozzám költözik, csak még haza megy a cuccaiért.
- Jól érezted magad?- kérdezi.
- Igen, csak annyi, hogy nem emlékszem a tegnapi napra és állítólag csókolóztam Harryvel!- húzom el a szám.
- Hogy mit csináltál?- dülled ki a szeme. Na, látjátok? Ilyenkor elő jön belőle a bátyus szerepe, ilyenkor tud a legjobban kiakasztani. Komolyan olyan, mitnha nekem nem lehetne pasim. Bezzeg neki akármikor lehet barátnője mi? Cajj… ez nem igazság.
- Basszus!- kapok a fejemhez, majd sietősre veszem a lépteimet.
- Mi az?- kérdezi ijedten.
- Ma megyünk a lányokkal vásárolni! És még meg se etettem Larát!
- Ó értem! Én viszont itt most leválok tőled, mert még van egy kis dolgom!- húzza huncut mosolyra a száját. Szóval valami csaj van az ügyben-, valamint a cuccomért is haza kell mennem!- mentegetőzik.
- Bátyus… bátyus… bátyus. Tudod, hogy ezt nem kellett volna mondanod?- kérdezem tőle nevetve, majd megölelem nyomok egy puszit az arcára és tovább megyek. 2 perc múlva a házhoz érek és látom, hogy Danielle már ott áll.
- Szia!- ölelem meg-, bejössz?- kérdezem.
- Ha behívsz!- mosolyog, mire kinyitom az ajtót és előre engedem-, arra gondoltam, hogy mehetnénk, a plázába- mondja.
- Ó… oki, Nem igazán szoktam plázázni, de csak kibírom-, mosolygok-, mindjárt jövök, felmegyek a táskámért.
    Bólint, majd egy visítást hallok és gügyögést. Na Dan találkozott Larával. Nevetve megyek fel a lépcsőn, lecserélem a ruhám, mivel eszembe jut, hogy tegnap óta ez van rajtam. Fel veszek egy fehér csőfarmert, egy piros pólót, valamint visszaveszem a tornacipőm, majd a kezembe veszem a másik táskám és lerohanok a lépcsőn.
- Te Mia. Ez a kutyus valami nagyon cuki!- dédelgeti Larát.
- Imádom is. Viszont most gyorsan megetetem, mert tegnap nem kapott vacsit!- mondom, majd bármilyen furcsa is Whiskas macska kaját öntök a tányérjába. Kis kora óta csak ezt eszi meg. 2 hónapos volt, amikor megtaláltam hazafele jövet a suliból. Bevittem a menhelyre, majd gyorsan hazafutottam és kikönyörögtem apuéktól, hogy, had kapjam meg.
- Macskakaját eszik?- kérdezi furcsán Dan.
- Gyerekkora óta csak ezt fogadja el.
- Értem!
    Larát pórázra rakom, majd elindulunk. Eszembe jut, hogy régen voltam a parkba. De nem akarom Daniellet rossz társaságba keverni.
- Itt maradnál egy picit? Mindjárt jövök- mondom.
- De hova mész?- kérdezi ijedten.
- Csak egy pillanat- kezébe nyomom Lara pórázát, majd a pad felé veszem az irányt.
- Szia Mia! Már régen láttunk, hol bujkáltál eddig?- nevet fel Josh, akit a legjobban utálok a bandából. Odasétál hozzám, majd átkarolja a derekam. Gondolom ez olyan baráti szokás nála, vagy mi… ezért hagyom.
    Úgy elbeszélgetek a többiekkel, hogy észre sem veszem, hogy repül az idő. Ekkor meglátom Daniellet erre jönni.
- A francba. Figyelj Josh, egy kis anyagra lenne szükségem, mert már elfogyott a másik. Most van nálad?- kérdezem halkan, mert már majdnem mellettem van Dan.
- Persze, de nem adom ám ingyen!- vigyorog, mire megforgatom a szemem-, egy csókért cserébe akár kettőt is kapsz.
- Felejtsd el akkor. Majd kérek, mástól- mondom, és már mennék Fredhez, de ő nem enged-, engedj el!- mondom dühösen. Kivergődöm magam a karjai közül, majd odalépek. Megsúgom neki, hogy mi kéne, mire ő…
- Bocsi, most szívtam el az utolsót!- mondja.
- Mindegy, akkor mi megyünk- karolok Danielleba és már tovább is rángatom.
- Várjál már, be se mutatod a kis barátnőd?- vigyorog Josh, mire inkább gyorsan magammal húzom Daniellet, de ő nem gondolva a következményeire odakiabálja neki a nevét-, örülök a találkozásnak Danielle!
***
- Ez istenien állna rajtad!- vigyorogva felmutat egy kb. 15 cm magas sarkú cipőt.
- Jó, majd ha kiakarom törni a bokám megveszem- nézek rá.
- Így sose fogod felérni Zaynt!- mondja, mire felé kapom a fejem.
- Hogy mit mondtál?- nézek rá dühösen.
- Semmit… Csak…
- Sziasztok lányok! Bocsi a késésért, csak hoztam még egy személyt!- modnja El, majd mögüle kilép Perrie. Vigyorogva köszönök nekik, mire ők észre veszik Larát.
- Jézusom de édes! Ez nagyon cuki! Lara! De aranyos vagy!- mondja Eleanor.
- Csajok mit szólnátok, ha elmennénk ma korizni?- kérdezi Perrie.
- Nyár van… ilyenkor nincs nyitva a jégcsarnok- húzom el a szám.
- Nem is jégkorira gondoltam te butus! Görkorizunk!- vigyorog, mire lesápadok. Sose voltam jó görkorizásba.
***
- Ugyan már Mia! Gyere már a pályára!- kiabál Danielle, miközben én még mindig a korlátba kapaszkodva próbálok lemenni a lépcsőn. Ekkor ismerős hangokat hallok meg.
- Sziasztok csajok!- integet Louis, kezében egy gördeszkával, majd odasétál Elhez és egy hosszú csókban részesíti. Liam is így tesz, csak természetesen ő Daniellet csókolja meg.
- Na mi van Mia? Nem megy a görkorizás?- vigyorog Harry, majd mögém jön.
- Tényleg itt van Mia is! Szia-Mia!- köszön Louis, majd felnevet saját kijelentésén.
- Harold mi a francra kész…ááá! Te idióta most azonnal tegyél le!- sikítozok, mert a drágalátós fürtös barátunk, úgy döntött jó dolog lesz lecipelni a lépcsőről Miát, hogy a csúszós pályán még nagyobbat taknyoljon.
- Mia! Miért nem a gördeszkázással próbálkoztál! Te azt tudsz, nem görkorizni vigyorog Tom.
- Tudom, de a lányok nem engedték meg!- nézek rájuk összehúzott szemekkel, mire ők felnevetnek. Ekkor se kép se hang, már csak arra eszmélek fel, hogy mindenki körülöttem áll, és ijedten pislognak rám.
- Mia mi történt veled?- kérdezi Perrie aggódva.
- Nem tudom! Csak megszédültem.
   Ekkor Tomra téved a tekintetem, aki könnyeit próbálja visszatartani. Ennek meg mi baja?
- Tom minden rendben?- kérdezem, mire felém fordítja a fejét.
- Ja igen persze!- mondja rám se nézve. Gyanús ez nekem, tuti tud valamit, amit én nem.
- Valamit titkolsz!- mondom, majd odamászok mellé (oké, elég hülyén nézhet ki hogy egy 17 éves lány odakúszik egy fiúhoz. Gratulálok Mia, már megint hoztad a formád. De ha egyszer nem tudok görkorizni?)
- Nem, csak tegnap óta nem jött haza Cirmos a cicám!- törölgeti a szemét. WTF?
- Tom, neked nincs is macskád!- nézek rá felvont szemöldökkel, mire a többiekből kitör a röhögés. Tom is felnevet, majd megölel.
- Mit szólnátok, ha állatkertbe mennénk?- kérdezi.
- Víí de jó! Állatkert. De ugye abba, amelyikbe EJ (ejtsd: ÍDzs) van?- nézek rá úgy, hogy az egyik szemem összehúzva.
- Más állatkertbe mehetnénk?- kérdezi nevetve, mire mosolyogva megrázom a fejem.
- Ki azaz EJ?- kérdezi Harry.
- Mia ke…
- A pasim!- mondom teljesen nyugodtan, mire Tom felvont szemöldökkel néz rám, a lányokból pedig kitör a röhögés. Naná, ők tudják, hogy nincs pasim-, menjünk már. Látni akarom!- vinnyogok, ami rám egyáltalán nem jellemző. Úgy látszik sikeresen előtört belőlem a kislány. Tuti.
***
- Fiúk, lányok bemutatom nektek EJ-t!- mondom, majd elkiáltom magam-, EJ!- ekkor előlép EJ. A fiúk hátralépnek, mi pedig nevetünk. EJ egy zsiráf. Egyszerűen imádom.
- Jézusom!- kiállt fel Niall, amikor utánunk jön, ugyanis ő elment a büfébe. Jellemző-, ez nagyon cuki!- visítja, majd odarohan hozzá és megsimogatja.
- Nézzük már meg a majmokat!- nyafog Zayn.
- Nahát, találkozni akarsz a rokonaiddal? Kész csoda, azt hittem elhanyagolod őket, mert a nagyképűséged kitaszítja őket!- jegyzem meg gúnyosan.
- És te…
- Elég, fejezzétek be!- mondja El- muszáj nektek mindig veszekedni?- kérdezi, és mi már épp válaszolnánk, de-, nem kell válaszolni!- mondja, majd Louisba karol és tovább mennek. Mi Zaynnel még mindig civakodunk hátul, de a végére már észre se vesszük, hogy ott vagyunk. Már, mint én elfelejtem, hogy ő is itt van, ő pedig fordítva. Ő felejti el, hogy én itt vagyok.
- Emberek megyünk a hüllőházba!- kiálltja Niall, mire én megtorpanok.
- Én megvárlak benneteket idekint!- mondom lehajtott fejjel.
- Ugyan már gyere be, nem fog megenni semmi!- nevet Louis. Kösz, mit ne mondjak ez aztán bíztató. Pont Louis mondja, hogy nem fog megenni semmi se.
***
Fél órája könyörögnek, hogy menjek be velük, de én makacs vagyok. Gyerek korom óta félek a kígyóktól egerektől, békáktól, krokodiloktól meg minden egyébtől.
- Kérlek gyere be velünk!- könyörgött Niall és Harry, úgy, hogy az egyik az egyik kezem húzta, míg a másik a másik kezemet.
- Jó, de engedjetek el!- adom meg magam, mire ők elkezdenek táncolni azt kiabálva, hogy sikerült, sikerült. Mibe mentem én bele.
    Belépek az ajtón, majd végig nézek mindenen. A krokodilok a híd alatt vannak, néhány kígyó lelóg a fáról, egerek cincogása hallatszik. Tisztára bepánikoltam.
    Már jó ideje sétálgatunk, de még mindig csak a hüllőház felében járunk. Ekkor valami hideget érzek meg a nyakamon. Ami mozog. És sziszeg. Valamint csúszkál. Remegve tekintek le a nyakamra, ahol megpillantok egy kígyót. Óriásit sikítok, mire Tom, Louis és Eleanor akik elöl haladnak visszanéznek. Daniellet nem látom, Niall és Liam pedig röhög. Mögöttem pedig Zayn áll. Nagyon dühös leszek.
- Niall, vedd, le a nyakamról- visítom. Niall teljesíti a kérésemet, majd elengedi a kígyót, én pedig nagyon dühösen megfordulok és Zaynnek sziszegem a következőket-, na, jól van Zayn Malik. Elegem van belőled, most azonnal fejezd be ezeket a dolgokat, amiket csinálsz, különben nem állok jót magamért.
- Jaj, netán félsz a kígyóktól. Bocsánat, elfelejtettem, hogy odakint mondtad!- mondja cinikusan összehúzva szemeit. Kiöltöm rá a nyelvem, majd tovább megyek Niallhoz.
***
- Áá, ma lejártam a lábamat!- veszi le a magassarkúját Danielle, amikor bemegyünk a házamba.
- Te bajod, hogy magassarkút vettél fel!- nevetek, mire ő szúrósan néz rám.
- Azta Mia, ez a ház tök szép. Régi, kicsi, de otthonos!- mondja Harry.
- A nagyiéké volt! Nagymamával sose találkoztam, de nagypapival rengeteg időt töltöttem!- hajtom le a fejem, majd a zongorához sétáltam-, ez a zongora is az övé volt. Ő tanította meg az alapokat, utána pedig netről tanultam.
- Ugye tudod, hogy tehetséges vagy?- kérdezi Niall, miközben átkarolja a derekam. Elmosolyodok.
- Nem, nem vagyok tehetséges.
- Ugyan már, tökéletes életed van!- mondja pökhendi hangon Zayn.
- Ha te tökéletesnek nevezed azt, aki elveszítette a szüleit, elveszítette a nagypapáját, nagy mamáját, nincsenek barátai, csak 1. Elvesztettem azt is akit mindennél jobban szerettem. A szüleim nem sokat törődtek velem. Sose figyeltek rám, mindig csak rá- hajtom le a fejem.
- Kire? Mia egy csomószór mondod, hogy ő. Nem tudjuk ki az. A volt barátod?- kérdezi Tom. Neki se mondtam erről még semmit, mert nagyon fájt.
- Még Tom se tudja?- kérdezi Niall, mire én könnyes szemmel megrázom a fejem-, de kit vesztettél el. Ki volt az, aki ilyen mély nyomot hagyott benned?- faggatózik.
- A bátyám!

Part 2

Sziasztok!! Újra egy résszel jelentkezem.. még így a szünetben.. ezen a héten már nem ígérem, hogy hozok új részt.. max. hétvégén.. előbb nem hiszem!! Szomorúan konstatáltam, hogy az 1 fejezethez egy komi se érkezett :'(( Nem tetszett?? Azt is megírhatod kommentbe.. igaz, hogy a szereplőkhöz és a prológushoz jött komment, de jobban örültem volna, ha az első fejihez írtok.. de azért köszönöm Happy Happy felíratokázását.. xxVanessbiii*
PS: Bocsi, ha a szövegben Nora nevet találtak... azt olvassátok Miának.. a szereplő nevét ezelőtt változtattam Noráról Miára, szóval pár helyen lehet benne, de talán sikerült kijavítanom.. valamint a helyesírási hibákat is nézzétek el, fáradt voltam amikor írtam..!! :)) Pusszantalak.. :** És jóó suli kezdést!!! valamint kellemes olvasást.. és remélem, hogy ehhez a fejezethez kapok kommenteket!! :)

                               " ...a bártok azok, akik mindig ott vannak veled, legalábbis a jó barátok!!"

Azt hiszem barátokra leltem…
   Reméltem, hogy még találkozok a mai bulin kívül Niall. Nagyon megkedveltem ezt a srácot. Ne értsétek félre, csak barátként tekintek rá. Sosem gondoltam, hogy ilyen hamar összebarátkozok valakivel. Nekem mindig is rengeteg idő kellett, hogy megnyílja valaki előtt. Valószínűleg ezért nincsenek barátaim. Oké, a suliba is van pár, de nem igaz barát, folyton kibeszélnek, de már hozzászoktam.
   Felkeltem az ágyamból, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Sosem szerettem ezt a fürdőt. Hiába volt a nagypapáé és a nagymamáé, mindig taszított a rozsdabarna színe. Valahogy olyan ijesztő volt. Csak egy zuhanyzó van benne, ami kék, szóval teljesen eltér a fal színétől, ráadásul fél órát kell várni, hogy meleg víz jöjjön belőle. Valamint van egy mosdókagyló, amit tényleg csak fogmosáskor használok, mert tiszta rozsda az egész, csoda hogy még nem esett szét, valamint illemhely (ó, micsoda kifejezés xDD- szerk. megj.), ami fekete, de jó állapotú. Szóval ezért nem szeretem a fürdőszobát. A felújításán nem is gondolkozom, hisz vagyonokba kerülne, de nekem jó ez így. Ledobáltam magamról a tegnapi ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Összerezzentem, amikor bőrömhöz ért a hideg víz, de kis idő elteltével megszoktam. Amikor végre átváltott melegre jólesően felsóhajtottam és nem gondoltam semmire, csak lecsuktam a szemem és a hajam is megmostam. Ha már egyszer buliba megyek délután 4-kor, ami mellesleg 4 óra múlva lesz, kicsit kiöltözök. Ruháim mindig is voltak, mivel anyum híres divattervező volt. Apu pedig ügyvéd, úgy-hogy pénzhiányba sem szenvedek, hisz egyedül örököltem.
   Miután úgy gondoltam, hogy eleget áztam a zuhanyba kiszálltam. A hajamat törölközőbe csavartam, valamint magamat is. Belelépve a mamuszomba besétáltam a gardróbomba. A ruháim között válogattam, mígnem megtaláltam a tökéletes darabot. Egy fehér szoknya, amit fekete virágok díszítenek. Mivel ezt túl egyszerűnek találtam és nem passzolt a stílusomhoz, elővettem hozzá egy bőrkabátot, na így már jobban tetszett.

Leraktam az ágyamra a kiválasztott darabokat, majd leültem a fésülködő asztalhoz. Még a nagyié volt és nagyon szeretem. Több fiók van rajta, valamint egy hatalmas tükör is.
   A hajamat kibugyoláltam a törölközőből, majd megfogtam a fésűm és kifésültem. Elővettem a hajszárítót. Mivel kissé vadabbá akartam megcsinálni csak szárítottam, úgy ahogy jött. Az eredménnyel elégedett voltam.
   Elővettem a szemceruzás, kihúztam a szemem, majd hogy dúsabb legyen szempillaspirállal is átmentem rajta (mármint nem a szememen, hanem a szempilláimon xDD). Alapozót csak minimálist használtam, mivel kevés bőrhibám van. Mikor készlettem, felvettem az előkészített ruhámat és a cipős szekrényhez mentem. Utáltam a magassarkú cipőket, mindig tornacipőt vettem fel. Ami azt illeti magassarkúm nem is volt. Anyutól kapta még egyet, de ő mindig a hegyes orrút szerette szóval egyszer sem vettem fel, hanem anyu beleegyezésével kidobtam. Most se csináltam mást, elővettem a fekete Converse tornacipőm, felvettem és indulásra kész voltam. Mivel én nem tudom hol laknak a fiúk és, béna formámhoz híven tuti eltévednék. Tom az, aki eljön értem, hogy odamenjünk.
***
- Sziasztok!- nyit ajtót Louis, majd megölel, Tommal pedig kezet fog-, gyertek be!
   Már amikor kiszálltunk a kocsiból akkor is leesett az állam, hogy mekkora házban laknak. Óriási fehér ház, erkéllyel, hatalmas ablakokkal, terasszal, virágoskerttel, és ha jól láttam hátul az udvarban még medencéjük is van. Azta mindenit.
   Hát, mikor beléptünk az előtérbe… tágas volt, több fogassal, cipős polcokkal, puha szőnyeggel, képekkel és tükörrel volt felszerelkezve. Már most megbabonázott.
- Szia csajszi!- ugrott a nyakamba Niall.
- Hy!- mosolyogtam.
- Bocsi, hogy csak úgy eltűntem, de stúdióba kellett mennünk- húzta el a száját.
- Semmi baj, megértem- mosolyogtam, majd bementem Niall után.
   Egy folyosószerű részbe értünk, aminek a végén kétszárnyú ajtó volt. Jobbra lépcső vezetett gondolom az emeletre, valamin szintén azon az oldalon kettő ajtó. Másik oldalra pillantottam ott pedig egy kisebb lépcső (2 lépcsőfok) vezetett a nappaliba, valamint attól egy pulttal elválasztva a konyha, ahol csapóajtó volt.
   Tommal a nappaliba léptünk, ahol rendesen koppant az állam. Jobb oldalra a konyha volt. A falak itt bézs színűek, valamint hozzá illő sötétbarna bútorok voltak. Hatalmas plazma tévé, és a kanapé, valamint a televízió között egy kisebb üvegasztal, ami tele volt kajával meg piával. Rengeteg növény és kép volt a szobába, valamint ahogy balra néztem, teljesen lefagytam. Egy hatalmas fekete zongora. Csak remélni merem, hogy Niall, nem mesélte el a fiúknak, hogy tudok rajta játszani.
- Mia itt vagy?- kérdezte Liam.
- Ja persze!- ráztam meg a fejem-, mit is mondtál?- nevettem.
- Azt, hogy még Eleanorra és Daniellera várunk, akik csak egy óra múlva érkeznek meg, szóval addig valamivel el kell töltenünk az időt!- ismételte el, amit akkor mondott, amikor én a szobát kémleltem körbe-, az után már tudjuk, hogy mit fogunk csinálni!- vigyorgott.
- Előre félek!- nevettem fel. Ekkor egy alak, pontosabban Zayn suhant el mellettem, levágta magát a kanapéra és bekapcsolta a tévét. Váltogatott a csatornák között és amikor mi az egyiknél felkiáltottunk, hogy az jó, rám nézett, majd nemes egyszerűséggel tovább lépet. Mit ártottam neki, hogy ilyen bunkó? Mondjuk, a kinézete alapján más nem lehet, csak rosszfiú, azok pedig mind bunkók, szóval meg se kockáztatom, hogy azt mondjam, hogy kedves. Nem mintha érdekelne, de mind1.
- Ő mindig ilyen?- kérdeztem Nialltől, aki megvonta a vállát, majd, mivel kész lett a szenyója befutott a konyhába.
- Nem, nem vagyok mindig ilyen, és ha nem zavar én is itt vagyok, ilyet tőlem is kérdezhetsz!- emelte fel a hangját Zayn.
- Ó furcsa, tegnap is ilyen voltál- mondom egyszerűen, majd az egyik könyvespolchoz sétálok, és a könyveket kémlelem. Kiszúrok egyet, amit már rég el akarok olvasni. Kiveszem, majd törökülésbe ülök egy fotelba (természetesen nem feledkeztem meg arról, hogy szoknyába vagyok). És arról sem, hogy amikor a könyveket nézegettem a szemem sarkából láttam, hogy Zayn, mit ne mondjak eléggé végig bámult rajtam. Nem törődtem vele. Fellapoztam a könyvet és olvasni kezdtem, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki oda ül mellém, a fotel karfájára.
- Hazaviheted elolvasni, sőt meg is tarthatod, mi úgy se olvasunk!- vigyorog rám az én szöszi barátom, akinek a mosolyától, akaratlanul az nekem is mosolyognom kell.
- Tényleg? Köszönöm, de ha kiolvastam visszahozom!- mondtam hálásan.
- Nem kell- ellenkezik Niall, mire én összehúzom a szemem és úgy nézek rám-, oké-oké visszahozhatod!- mondja. Hehe, én tudok befolyásolni egy-pár embert.
   Körbenézek a nappaliba, immár mindenki a tévét nézi. Pokemon, na, jól van ám. Ekkor csengetnek. Senki se mozdul, csak nézik tovább. Mivel úgy gondolom, hogy nem fognak megmozdulni, felállok, és az ajtóhoz sétálok. Kinyitom és kettő vigyorgó lánnyal találom szembe magam. Egy egyiknek hullámos barna haja volt, míg a másiknak teljesen göndör.
- Szia Eleanor vagyok, ő pedig Danielle!- mutat a göndör hajúra.
- Sziasztok, a fiúk a nappaliban vannak, pokemont néznek!- mondom nevetve, mire Eleanor futásnak indul. Érdekesen nézek utána.
- Imádja a pokemont!- nevet Danielle-, téged, hogy hívnak.
- Mia vagyok!- mosolygok rá.
   Bemegyünk. Mivel Danielle mondta, hogy Eleanor imádja a pokemont, meg se lepődök, hogy Louis ölében ül és izgatottan nézi. Visszaülök a fotelba, míg Danielle odamegy Liamhez és megcsókolja. Liam már nem nézi tovább, hanem minden figyelmét a lányra szenteli. Így már következtetni tudom, hogy kinek ki a barátnője. Újra megszólal a csengő, most már, Danielle meg ajtót nyitni. Hallom, ahogy köszön valakinek, majd meglátok a nappali ajtajában egy lila(!) hajú lányt. Fogalmam sincs ki ő, de szimpatikusnak tűnik.
- Sziasztok!- köszön hatalmas vigyorral-, meglepetés!- mondja, és mindenki odakapja a fejét.
- Perrie?- kérdezik a fiúk egyszerre, majd mind mosolyogni kezdenek. Zayn feláll, odasétál hozzá, majd szenvedélyesen megcsókolja, sőt még a levegőben is megpörgeti-, hazaértél a turnéról?- kérdezik megint egyszerre.
- Aha, és gondoltam bejövök, mert Zayn tegnap említette, hogy bulit tartotok.
- Az jó!- és találjátok ki… megint egyszerre mondták, ez kezd idegesítő lenni.
- Szia, Perrie vagyok, Zayn barátnője- nyújtja a kezét mosolyogva.
- Szia, Mia vagyok!- mosolygok.
   Mikor mindenki, megismerkedett mindenkivel, Előkerültek a Jack Daniel’s üvegek, a vörös bor, a pezsgő és különböző ízű vodkák. Niall hozott az asztalra chipset meg pattogatott kukoricát, míg Harry zenét kapcsolt.
- Party time!- ordítja Louis.
- All day, all night!- folytatja Zayn.
   Kezdetét vette a buli. Liam mindenkinek töltött egy pohár pezsgőt, majd az üres üveget nézegetve eszébe jutott, hogy játszhatnánk valamit. Konkrétabban üvegezzünk.
   Körbe ültünk. Én Danielle és Tom közé ültem. Louis megpörgette az üveget, ami Tomnál állt meg.
- Haver, felelsz vagy mersz?- kérdezte tőle.
- Felelek.
- Nyuszi vagy!- mondja Louis, majd töprengeni kezd, hogy mit is kérdezhetne Tomtól-, te loptad el tőlem Kevint?- kérdezi Louis gonoszan nézve választottjától.
- Ki az a Kevin, de egyébként nem.
- Akkor jó. Kevin az én galambom- mondja tetetett felháborodottsággal.
   Tom pörget, az üveg pedig egyenesen Niallon áll meg.
- Merek.
- Adj egy puszit Mia arcára- mondja rengeteg gondolkozás után Tom.
   Niall feláll, odajön hozzám, majd egy cuppanós puszit az arcomra. Visszamegy és megpörgeti az üveget, ami nálam áll meg.
- Felelsz vagy mersz?- kérdezi ördögi vigyorral. Már az elején elhatároztam, hogy csak merni fogok, hisz nem vagyok nyápic, de most ettől a gonosz mosolytól kissé meginogtam.
- Merek!- mondom töprengéssel a hangomba.
- Zongorázz nekünk!- mondja. Teljesen lefagyok, majd remegő lábakkal odasétálok a hatalmas fekete zongorához, leülök, majd az ujjaimat a billentyűzetére helyezem. Az egyik saját dalomat kezdem el játszani. Imádom ezt a számot. Saját magam írtam, a helyzetemről.

- Ez csodálatos volt!- mondta Niall-, gyönyörű hangod van!
- Nem is tudtam, hogy tudsz spanyolul!- lepődik meg Zayn.
- Sok mindent nem tudsz rólam és egyébként 8 éves koromig Spanyolországba éltem.
- Ez elképesztő volt. Mia kérlek zongorázz még nekünk!- kérlelt El.
Bólintottam, majd az ujjaimat megint ráhelyeztem a billenytűzetre.

    Ezt a dalt még neki írtam. A szám végére a billentyűkön már könnycseppek voltak.
- Mia miért sírsz?- kérdezi Dan aggódva. Megrázom a fejem, letörlöm a könnyeimet, majd erőltetett mosollyal nézek rájuk.
- Röhejes, hogy megtudod játszani magad!- ocsúd fel Zayn, majd feláll és az emeletre megy. Perrie értetlenül néz utána, majd ő is utána megy. A szívem teljesen összeszorul. Ő azt hiszi, hogy megjátszom magam, miközben nem is tud rólam semmit. Nem tudja, hogy elvesztettem a szüleimet és Őt is. Sose voltam az a fajta lány, aki megjátssza magát, csak, hogy szánalmat keltsen valakiben. Nem vagyok olyan és nem is leszek.
- Na jó, akkor ki táncol velem?- kérdezi Harry, hogy feldobja a hangulatot. Elmosolyodom, majd felállok és odasétálok hozzá. Berak egy tangó(!) számot, majd megfogja a fenekemet és a kezem és már táncolna, de én ránézek erőteljesen (nem tudom, rá lehet valakire úgy nézni?), mire ő veszi a lapot és derekamra helyezi a kezét. A többiek ezen a cselekedeten csak röhögnek egyet, majd nézik, hogy mit produkálunk. Én, mivel 8 évet táncoltam, tudtam, hogy kell és próbáltam kihozni valamit, de Harry reménytelen eset és pocsékul tangózik. A többiek jót derültek Harryn, míg a végén Danielle odajött hozzám.
- Fantasztikusan táncoltál, legalábbis, amíg Harry is tudott, mert utána már segíteni akartál neki. Nem akarsz csatlakozni a tánccsoportba, amelyikbe én is benne vagyok?- kérdezte mosolyogva és a szemében azt láttam, hogy tényleg akarja, hogy csatlakozzak.
- Még meggondolom!- mosolyogtam.
   Ekkor ajtó csapódás, majd a lépcsőn lerohan Perrie, utána pedig Zayn.
- Nem igaz, hogy egy lányt, akit mellesleg nem ismersz, azzal vádolod, hogy meg játssza magát. Furcsa tegnap mást mondtál a telefonba. Te akartad, hogy játsszam el azt, hogy még nem szakítottunk. Ráadásul csak egy napja ismered, még csak nem is beszéltél vele. Komolyan nem is ismerek rád. Mióta lettél ilyen bunkó? Nem kell válaszolnod, mert nem is érdekel annyira. Lehet, hogy mindig is bunkó voltál, csak amikor jártunk, akkor a szemem előtt volt az, hogy téged szeretni kell és nem a hibáit meglátni. Nos, ennyit erről Zayn Malik. Sziasztok!- köszönt el, majd kiment az ajtón.
    Teljesen leblokkolva néztem Perrie hűlt helyét, majd felvettem a cipőm és utána mentem. Kint volt, még csak a kapunál tartott.
- Várj!- kiabáltam utána, mire megállt, majd mosolyogva hátra fordult-, köszönöm!- öleltem meg-, te még egy napja se ismersz, mégis kiálltál mellettem, nagyon hálás vagyok neked!
- Ugyan már, ez semmiség. Zaynel, már 1 hónapja vége a kapcsolatunknak.
- De hisz…
- Hosszú történet. De most megyek, majd még beszélünk. Szia!- öleltük meg egymást még egyszer, majd eltűnt a ködbe én pedig vissza bementem.
- Nem mondod komolyan, hogy tornacipőt vettél fel ehhez a ruhához!- mondja Danielle.
- Nem szeretem a magassarkút és egy darab sincs- vigyorgok.
- 17 éves vagy és nincs magassarkúd?- kérdezi.
- Nincs- rántom meg a vállam.
- Akkor megvan a holnapi program délutánra.
- Bocsi, de délután a parkba megyek- mondom.
- Mondom, hogy nem mész oda többet!- emeli meg a hangját Tom.
- Ne hogy már te mondd meg, hogy mit csináljak!- mondom.
- Na jó, játszunk valamit elég a veszekedésből- mondja Liam.
- Póker?- kérdezi Harry. Naná, ő szívesen figyelné, ahogy a 3 csaj melltartóba meg bugyi, vagy netán anélkül csücsül a székeken.
- Elfelejtheted. Én tuti nem vetkőzök le!- mondjuk egyszerre a lányokkal, majd felnevetünk.
- Akkor játszunk gumicukorért- hozza fel az ötletet Niall.
   Hát jó. Mind beleegyezünk, és mivel én tök béna vagyok pókerből, már az elején elvesztem. A végén az összes gumi maci Niall-é lesz, amit a két markába vesz és egybe betömi. Gusztusos, azóta se tudja lenyelni, szóval most amikor beszél a gumimacik fele még a szájában van.
- Nincs kedvetek itt aludni?- kérdezi Niall.
- Én alszok Niallel- jelenti ki Tom.
- Én tuti nem alszok Harryvel, túl perverz!- nevetek, mire Harry szemöldökét húzogatva néz végig rajtam.
- Most veszem észre, hogy milyen csinos vagy ebben a szoknyába- mondja mély hangon, mire nekem röhögnöm kell.
- Ki mondta, hogy Harryvel kell aludnod? Van még hely Zayn mellett is- mondja Louis.
- Na, azt már nem, akkor lenn alszok a kanapén.
- Jó, de még nincs vége a bulinak, még csak egy üveg pezsgő fogyott el.
    A fiúk a Jack Daniel’s-ért nyúlnak, de én gyorsabb vagyok. Lecsavarom a tetejét, majd jó nagyot húzok belőle. Hozzá vagyok szokva, már rengeteget ittam.
    Már csak arra emlékszem, hogy sorban iszom a különböző vodkákat, feleseket, a bort, majd kép kiesés.
*Reggel*
    Egy ismeretlen szobában ébredek. Nyújtózkodom, amikor a kezem valamibe ütközik, pontosabban valakibe. A fejfájás és az álmosság egyből kimegy belőlem, amikor meglátom, ki fekszik mellettem…

Part 1

Hát sziasztok újra!! :)) Meghoztam az első részt.. nem fecsegek tovább, szóval jó olvasást és várom a véleményeteket!! :** xxVanessbiii*
(a jellegzetes park, ahova járnak) xDD

..."aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda! Mindenki mindent tőlem vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk."


   Hol is kezdjem. Nem szokásom bemutatkozni, minek is. Azért, hogy még is tudjatok rólam valamit, kicsit mesélek az életemről. 14 éves voltam, amikor anyuék meghaltak. Azóta a nagyszüleim házában élek, akik szintén magamra hagytak. Már rengeteg dolgon mentem keresztül, de egy dologról még soha nem meséltem senkinek. Amit nem is fogok elmondani, mert nincs senki olyan az életemben, akinek elmondhatnám. Csak a kutyusom van. Neki szoktam kiönteni a szívem-lelkem. Vannak barátaim, de legjobb barátnőm nincs. Egyedül Tomra és Larára számíthatok. Tom olyan, mint az én „bátyám”. Mindenhova elkísér és hasonló a sorsa, mint nekem. A szülei szintén meghaltak. 4 éve ismerem, pár nappal a anyuék halála előtt ismertem meg és már az első perctől fogva kötődtünk egymáshoz. Mármint barátok. Nehezen nyílok meg mások előtt. Igaz, hogy már 18 éves leszek pár hónap múlva, még se volt, olyan, hű de sok pasim. Ha összeszámolom.. talán összesen volt 3 és most egy sincs. Nem is baj. Nem akarom azért elhanyagolni a kutyám, mert egy idióta köcsög az ujja köré csavar, majd amikor megun, csak szépen elhajít a legközelebbi „kukába”. Meg vagyok én pasi nélkül is.
   Most épp a közeli parkba tartok a barátaimhoz, ahol minden délután gyülekezünk. 3 éve mindig ide járok. Mások, mint a suliban lévő barátaim. A sulis barátaim ezekről a barátaimról nem is tudnak. Jobb is, mert ez amolyan „társaság”, ahol nem épp egészséges dolgokat csinálunk. Aki itt van, mind drogozik, cigizik és egy vagy annál több vágás van a karján. Igaz rám az utolsó nem igaz, de az előtte lévők igen. Bármennyire is hihetetlen. ez az igazság. Mióta anyumék meghaltak ehhez a csoporthoz csatlakoztam. És bármennyire fura is a cigi vagy a drog megnyugtat. Csak olyat szívók, ami nem káros az agyamra és mindig tudom, hogy mit csinálok. Egyszer volt velem olyan, hogy valami idióta barom olyat nyomott a kezembe, ami megváltoztatta a gondolataimat és felmásztam egy busz tetejére elénekelni egy nyálas számot. Természetesen ezt onnan tudom, hogy Tom megörökítette. Rengeteg képet készítettünk és videót is.
- Mia ma eljössz Matt házibulijába?- kérdezi vigyorogva Tom. Tuti valamit szívott már.
- Naná.. ki nem hagynám! Hányra menjek?- kérdezem, miközben elfogadom az éppen most sodort füves cigit.
- Majd érted megyek!- húz az ölébe és nyom egy puszit az arcomra, amolyan baráti stílusban.
- Oki!- nevetek. A tüdőmben szétárad a füst, ahogy szívok egyet és már is megkönnyebbülök. A mai nap a suliba kikészített teljesen. Utolsó nap írni kémiából.. milyen már? Ráadásul csak 2 óránk volt megtartva. 2-es magatartásomhoz híven tuti karó lesz.
    Ekkor átfutott valami az agyamon. Tuti, hogy anyuék és Ő nem örülne annak, ha most így látnának. A jó kislányuk, aki egész általánosba 4-5 tanuló volt. most lerontott és nagy nehezen küzd az év végi kettesekért. Én nem ilyen voltam előtte sose. Anyuéktól mindenre engedélyt kértem és sose káromkodtam.
   Most már, engedély nélkül kisétálok óra közben, csak mert úgy tartja kedvem, hogy eljött a bagózás ideje. Már egy napom se telik el úgy, hogy nem káromkodnék.
- Hahó Mia itt vagy?- legyezi előttem a kezét Tom.
- Ja persze csak gondolkoztam!- mondtam, majd mosolyt varázsolt az arcomra az, hogy valamelyik idióta valami újat próbált ki és az erre járó öreg néniknek/bácsiknak könyörögnek, hogy vigyék haza, mert náluk otthon nem kapnak mókust. Vagy, hogy Matt a kukába hajolva kiabál, hogy ne aggód Ariel megmentelek. És ne feledkezzünk meg Jeremyről se, aki felmászott a fára kergetve egy mókust, aki ellopta előle Hamupipőke üvegcipőjét. Persze ezt csak mind ők látják, mi pedig röhögünk rajtuk, ahogy ezeket kiabálják.
   Ránézek Tomra, aki szintén nevet, majd ő is rám emeli a tekintetét.
- Minden rendben?- kérdezi aggódva.
- Hiányzik! Nagyon- sírom el magam.
***
- Megjöttünk!- kiálltja túl a hangzavart Tom, amikor belépünk Matt házába. A zenét már az utca elején hallottuk. A szobában tömény alkohol és füst szag van. Mosolyogva elindulok a pult felé, ahol egy mosolygós emberke integet felém.
- Szia Jeremy!- köszöntöm egy öleléssel.
- Hy! Mit iszol?- kérdezi, mire én megrázom a fejem jelezve, hogy nem kérek semmit.
   Pár perccel később Tom jön felém. Még nem ivott semmit, látni az arcán.
- Hölgyem szabad egy táncra?- nyújtja a kezét.
- Nem is tudok táncolni!- nevetek, de azért a kezébe helyezem a sajátom.
   A táncparkettre rángat, majd elkezdünk táncolni, de hirtelen minden elsötétül és már csak arra eszmélek fel, hogy a kanapén fekszek.
- Mi történt?- kérdezem kicsit kábán.
- Elájultál- mondja Tom aggódva-, jól vagy?- kérdezi.
- Aha persze!- mondom vidáman, majd fel is pattanok, hogy menjünk vissza táncolni, de hirtelen éles fájdalom nyilall a fejembe és emiatt visszaesek a kanapéra.
- Oké, most azonnal bemegyünk a kórházba, úgyse ittam még, Matt pedig kölcsön adja a kocsiját- mondja, majd felkap és kifelé tart velem.
- Nem-nem kell, jobban leszek!- ellenkezek, de meg se áll. Berak a kocsiba, majd ő is beszáll és elindulunk. A fejem iszonyatosan fáj és csak remélni tudom, hogy nem vertem be.
- Amikor elájultam bevertem a fejem?- kérdezem.
- Nem mert elkaptalak és még csak elesni se estél el hála istennek. De miért? Fáj a fejed?- kérdezi aggódva.
- Á… kutya bajom holnapra elmúlik!- mosolygok erőltetetten.
   Begördülünk a kórházhoz, majd a szükséges kezelésekre visznek. Először megvizsgál az orvos, majd nem tetszik neki, hogy fáj, a fejem ezért kér egy CT-t és egy röntgent.
- Ma már nem engedhetem haza! Nem tudjuk, milyen baja van, amíg meg nem jönnek az eredmények és az lehet, hogy csak éjfélkor, de az is lehet, hoyg csak holnap. De ilyen állapotban nem engedhetem haza.
- De… a kutyám…
- Majd a szülei biztos megetetik. Apropó. Megadná az adatait, valamint a szülei telefon számát?- kérdezi rám nézve.
- Neem- remegek a sírás határán.
- Ezt hogy érti?- kérdezi felvonva a szemét.
- A szülei meghaltak, testvére nincs, nagyszülei sincsenek. Nincsenek hozzátartozói, egyedül a kutyája van és én a legjobb barátja, aki olyan neki, mintha a bátyja lennék!- mondja Tom.
- Értem, akkor jöjjön velem!- mondja, majd rám néz-, maga pedig addig maradjon itt, mindjárt visszajövünk!- néz rám szigorúan.
- Rendben!- mondom, majd végre csillapodik a fejfájás.
Tom szemszöge:
   Kisétálok a kórteremből Dr. Dubble-val.
- Kérem biztos nem jöhet haza még ma?- kérdezem.
- Hát éjfél után már nem engedünk ki senkit. Addig még meg kéne érkezni-e az eredménynek, de kétlem, hogy…
- Dr. Dubble! Mia Swam eredményei- nyújtja oda mosolyogva egy fiatal nővér, kb. velem egyidős. Hű, egy kicsit korán kezdte, biztos csak diák.
   Dr. Dubble ahogy a sorokat olvassa lefehéredik, majd keze remegni kezd. Rám emeli tekintetét, majd visszacsúsztatja az eredményt a borítékba.
- Sajnálom Mr. Walker!- hajtja le a fejét-, töltse a lehető legtöbb időt vele!- nyújtja át a borítékot. Majd megvárja, hogy elolvassam.
- Ez lehetetlen valamit rosszul vizsgáltak… rosszak a gépek! Nem veszíthetem el őt is! Már mindenkit elveszítettem. Ő az egyedüli aki velem maradt! Még meglehet menteni! Minden lehetséges!- mondom könnyes szemmel és nagyon nehezen türtőztetem magam, nehogy kicsorduljon a többi is.
- Sajnálom a daganat már a fél agyát ellepte. Ha jól számolom, már csak 3 hónapja marad, és talán abból 2 hónap, amit fájdalom nélkül tud élvezni. Ha nem mondja el neki, szerintem jobb lesz neki. Ha már most megtudja, egyből lemondana életéről! Már nem lehet megmenteni!- mondja, majd megveregetve a vállam elmegy.
   Nagyon nagy düh tombol bennem. Az egész testemben. Öklömmel beleverek a falba, majd előtörnek a könnyeim.
- Maga Tom Walker?- kérdezi egy sötétkék/fekete ruhás emberke.
- Igen, segíthetek?- kérdezem rá emelve a tekintetem.
- Mia Swamot keressük!- mutatja fel a jelvényét, ami azt jelzi, hogy rendőrség. A kórházba? Na de még is mit akarnak tőle? Mit csinált?
- Mi? Miért?- kérdezem.
- Tilos helyen dohányzott és valaki feljelentette! Tudjuk, hogy ez egy kórház, de nincs feljegyezve betegnek szóval bevihetjük a kapitányságra.
- Emiatt? És börtönbe zárják? Vagy mit csinálnak vele?- kérdezem.
- Majd mindent megtud, de kérem jöjjenek velem!- mondja.
   Letörlök könnyeimet, majd benyitok Miához, aki az ágyon ül.
- Hazamehetek?- kérdezi mosolyogva.
- Nem!- válaszolja a rendőr-, a kapitányságra jön velünk!- mondja.
Nora szemszöge:
   A francba azaz ember még is csak feljelentett.
- Ember, de hát mit csináltam?- kérdezem csak, hogy leplezzem.
- Majd mindent elmondunk, ha nem emlékszik.
   Kisétálva a kórházból beszállok a rendőrautóba, míg Tom követ minket Matt kocsijával. Mikor megérkezünk, kiszállok és bemegyek a „rendőr bácsival”.
- Szóval Miss. Swam! Miért dohányzott tilos helyen, amikor az étterem vezetője kijelentette, hogy ott tilos a dohányzás?- kérdezte a rendőr, mire csak flegmán megvontam a vállam-, kérem, válaszoljon rá!
- Muszáj volt!- mondtam, szintén flegmán.
- Értem, hát akkor bíróság elé kell, hogy állítsam.
- De hisz ki lehet váltani pénzzel nem?- kérdezi Tom.
- Valóban, de már megbocsájtsanak, de nem úgy néznek ki, mint akiknek van 300$-juk!- vigyorog.
- Minek kell annyit fizetni?- kérdezem.
- Ez a törvény!
- Én kifizetem!- mondja egy hang a hátam mögül, mire hátra fordulok. 5 idegen fiú áll velem szembe. Nem ismerem őket. Mintha valahol már láttam volna őket, de nem tudom kik ők.
- Nem is isme…
- Rokonok? Testvérek?- kérdezi a rendőr rám nézve.
- Ne…
- Az unokatesója vagyok!- emeli fel a kezét egy bongyor fejű.
- Akkor a csekket holnapig elküldöm és 3 napon belül adják fel, különben mehet a lány a bíróságra!- mondja a rendőr, majd egy papírt nyújt a fiúk felé-, aláírnák az unokámnak?- kérdezi teljesen más hangnemben.
- Persze, milyen névre?- kérdezi, szintén a bongyor.
- Annie!- mondja a zsaru, mire nekem összeszorul a szívem. Tom látva a reakciómat a vállamra rakja a kezét és egy kicsit megszorítja.
   Egy csíkos felsős gyerek megragadja a kezem és elkezd kifelé húzni.
- Mit akarsz? Engedj el? Köszönöm, hogy kifizettétek, de nem is ismerlek titeket, szóval elengednél?- kérdezem, mire megáll, mert kiértünk.
- Nem tudod, kik vagyunk?- kérdezi egy mély hang.
- Nem- nézek rájuk értetlenül, mert úgy bámulnak, mintha egy űrlény lennék.
- Louis Tomlinson vagyok!- ölel meg a csíkos pólós vigyorogva, majd egy répát nyújt felém, de én megrázom a fejem.
- Liam!- nyújtja a kezét a rövid hajú srác.
- Harry vagyok, a banda legszexibb macsója!- húzza ki magát, mire a többiek hátba vágják.
- Zayn!- biccent a sötét barna hajú, akinek egy szőke tincs van elől belefestve a hajába. Bunkó ok, kösz, csá.
   Ekkor egy szőke fiú ugrik a hátamra kezébe gumicukorral.
- Niall vagyok!- ordítja a fülembe, amitől kissé megijedek, ezért hátra borulunk.
- Nem lehetett volna, halkan és kevésbé fájdalmasan bemutatkozni?- kérdezem, mire ő vigyorogva megrázza a fejét-, azt honnan szerezted?- biccentek a kezében lévő csomag felé.
- A büféből- rántja meg a vállát tök természetesen. Felpattanok és futok a büfé iránya felé.
- Várj! Téged, hogy hívnak?- kérdezi a csíkos felsős… vagyis Louis.
- Mia vagyok!- kiáltom hátra se fordulva.
   Beállva a méteres sorba előveszem a táskámból a pénztárcám és a táblát pásztázva megkeresem rajta a gumicukrot. Hamarosan sorra kerülök.
- Mit adhatok?- kérdezi egy kedves néni.
- Ő.. gumicukrot kérek szépen!- mosolygok rá kedvesen.
- A szivecskéset vagy a cicásat?- mutat fel kettőt. Némi töprengés után…
- A cicás jó lesz köszönöm!- mosolygok továbbra is.
- 1$ lesz!- mondja majd elém tol egy kis dobozkát. Furcsán nézek az arcára-, ajándék tőlem!- mosolyog-, amikor annyi idős voltam, mint te ugyanígy néztem ki és hasonló okkal kerültem én is a kapitányságra. Most 60 évesen már itt dolgozom a büfébe, de előtte messziről elkerültem a rendőrséget- nevetett, mire mosolyogva bólintotta, jelezve, hogy értem miről beszél.
- Nem lehetne gyorsabban? Mások is sorban állnak!- mordul rám a mögöttem lévő emberke.
- De persze!- mondom flegmán-, köszönöm szépen az ajándékot és a gumicukrot is. Csókolom!- váltok stílust, majd mosolyogva intek egyet és kifelé veszem az irányt.
    Amikor kiérek már nem látom a fiúkat, csak Tomot. Mosolyogva leülök a padra és kinyitom a dobozt.
- Kitől kaptad?- kérdezi Tom.
- A büfés nénitől. Nagyon kedves és valami megfogott benne- töprengek el, majd leveszem a doboz tetejét. Tartalma: nyalóka, csoki, gumicukor, répa(?), mandarin… nagyon kedves néni.
- Úúú… én is kaphatok belőle?- terem mellém Niall. Tökre bírom ezt a srácot. Cuki, szőke és vicces.
- Persze!- nevetek fel, mikor meglátom, hogy csillog a szeme, miközben a csokit nézi.
- Ez az enyém!- visít fel Louis és kikapja a dobozból a répát. Felnevetek a reakcióján, majd…
- Felőlem, én úgy se szeretem- rántom meg a vállam, mire Louis tetetett sértődöttséget színlel és hátatfordít.
- Nem ismerlek. Te nem tartozol a Tomlinson familyba!- mondja ugyanazon a sértődött hangon.
- Azt hiszem így jártam!- vonok vállat mosolyogva.
- Na jó nem lehet rád haragudni!- mondja Loui.
    Sokáig beszélgettünk a padnál. Pontosabban az 5 fiú (Tom, Louis, Niall, Harry és Liam) én csöndben figyeltem őket, és amikor vicceset mondtak velük nevettem, de nekem nem volt mit mesélnem. Mit meséljek el, hogy meghalt minden hozzátartozóm? Hogy csak a kutyusom, Lara és Tom maradtak nekem? Hogy mit csináltam eddig? Hogy kerültem ilyen társaságba? Nem… azt hiszem ezt jobb, ha csak én tudom és Tom. A másik hallgató személy az Zayn volt. Kifejezéstelen, közömbös arccal nézett mindenkit, vagy épp elővette a mobilját és elkezdte nyomkodni.
- Azt hiszem, én most megyek, még ki kell vinnem, sétálni Larát!- mondom, miközben felállok.
- Szia Mia! Majd holnap találkozunk- integet Niall.
- Ezt, hogy érted?- kérdem.
- Hát holnap tartunk amolyan, végre nyár van, szóval nekünk sincs több melónk bulit!- mondja Harry-, ahova ti is hivatalosak vagytok!- folytatja.
- Hát, köszi.. De azt hiszem, én inkább megyek a parkba…- kezdem.
- Nem mész oda vissza!- mondja komolyan Tom.
- Mi? Ezt nem tilthatod meg!- kelek ki magamból.
- De megtilthatom, ugyanis én vagyok az egyetlen, akire támaszkodhatsz, és nem akarom, hogy ugyan az történjen velem, mint a húgommal vagy a szüleimmel, vagy, hogy netán megismétlődjön az, mint a mai buliban!- mondja felemelve a hangját.
- Nem érdekelsz!- mondom, majd futásnak eredek, és meg sem állok hazáig.
   Amint belépek az ajtón, Lara ugrik fel rám, így sikeresen felborít (fura egy akkora mértű kutyától, mint egy macska), ezért mind a ketten a földön végezzük. Nevetésbe török ki, ami hirtelen átmegy keserves zokogásba. Miért nekem kellett elveszítenem mindenkit? Főleg Őt? Miért? Ő miért hagyott itt? Ha nem ült volna akkor autóba még most is itt lenne.
- Mia engedj be!- kopog (kopog? Dehogy kopog, dörömböl) az ajtómon Niall.
- Ugyan minek?- kérdezem.
- Hogy kiöntsd a lelked!- mondja.
   Felállok, majd kinyitom az ajtót. Végig nézek Niallen… és csak akkor veszem észre, hogy mennyire jól fel van öltözve. Farmernadrág, fehér póló, fekete cipő és egy piros kardigán. Érzem, hogy a sírásom még mindig nem állt el, ezért Niall nyakába borulok, aki nyugtatóan simogatja a hátam.
- Gyere be!- fogom meg a kezét és a nappaliba vezetem.
   Leülünk a kanapéra.
- Elmeséled, hogy mi történt veled eddigi életedben?- kérdezi, ekkor még jobban sírni kezdek (már ha lehetséges).
- 6 éves koromban kezdtem el táncolni. Modern táncolni. Apu az összes fellépésemen ott volt, míg anyu el volt foglalva a cégével. 7 évesen, amikor meghalt a nagypapa megkaptam Larát- simogatom meg kutyusom fejét-, a nagymamit sose ismertem. Anyuék azt mondták, hogy meghalt szóval valószínűleg úgy is van. 8 évesen kezdtem el gitározni és egészen 14 éves koromig tanultam. Utána befejeztem. Az általános iskolában sose voltak barátaim, ahogy most a gimiben sincsenek- hajtom le a fejem, mert úgy érzem, hegy ez szégyen- 14 évesen ismertem meg Tomot. Hasonló sorsa volt, mint ami nekem lett. 1 héttel később anyu és apu egy megbeszélésre mentek, de amikor jöttek haza a jeges úton belecsúsztak a tengerbe. Azóta rossz társaságba járok minden nap suli után a parkba. 14 évesen drogozni, inni és cigizni kezdtem. Úgy éreztem, hogy ez segít elfelejteni egypár dolgot. Sikerült is, de csak rövid időre. Addig amíg a szervezetemben volt az anyag- hajtom le a fejem.
- Mia ne tedd ezt! Nem egészséges!- nyúl állam alá Niall.
- Nincs más választásom, én ezt választottam. Nem fogadok meg semmit és sose fogadtam meg semmit. Majd ha már úgy van, akkor befejezem, de addig nem. Valamint 12 éve zongorázom- kelek fel a kanapéról, majd a zongorámhoz sétálok. Leülök és egy ismerős dallamot kezdek el játszani. 3 éve nem zongoráztam. Mióta anyuék meghaltak. A könnyek az arcomon egyre jobban folynak le. Ezt a dalt még Ő tanította. Ő akit annyira szerettem.
- Ez gyönyörű volt. Kitől tanultad?- kérdezte Niall, amikor befejeztem. Ráemelem a fejem, majd összeszorítom a szemem és a sírásom átmegy zokogásba és remegéssé. Niall felpattan odajön hozzám, belém karol, majd felsegít a szobámba. Betakargat, majd lemegy teát csinálni.
***
   A csésze az ágyam melletti kisszekrényen, valamint az ágyamon egy papír.
„Sajnálom, stúdióba kellett menni, remélem nem haragszol. Ölelés: Niall” De kedves. Imádom ezt a srácot. Azt hiszem barátokra leltem…



Na hogy tetszett??? értékeld itt lenn.. (tetszett, nem tetszett) majd írj kommentet, fennt a cím alatt található (komment) menüpontra kattintva... nagy örömet szereznétek nekem vele!!! :) xx :*

Hey!! :)

Sziasztok!!! :)
"A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány."
Örülök, hogy az oldalamra tévedtetek! Vagy ha már olvastátok az ezelőtti blogomat.. akkor onnan is ide találhattál!! :) Vickynek és Avrilnak mondom, hogy amit a lapunk.hu-s oldalon csináltam blogot.. azt költöztettem ide.csak megváltoztattam benne a főszereplő nevét... :) Először is szeretnék minden kedves olvasómnak.. nagyon-nagyon- de nagyon boldog, sikerekben gazdag új évet kívánni!!! :) és örülök a régi olvasóimnak, akik olvasták a másik blogom, hogy itt is velem tartanak.. és köszöntöm azokat, akik most találtak rá!! :)
Másodszor is.. csak, hogy tudjatok valamit a blogról...

• A híres, neves One Directionról szól, valamint egy átlagos lányról.
• Az részeket először a Word-be gépelem.. és olyan 5-6 oldalasakra számíthattok, de ha sehogy se jön össze, akkor se lesz 4 oldalnál kevesebb!! :) és természetesen előfordulhat, hogy több lesz, mint 5-6 oldal...
• A blog nyitása: Január 1.
  A blog zárása: Nem tervezem, de hát egyszer minden történetnek el jön a vége!! :(

Remélem tetszeni fog.. amit itt őrült bloggerinaként produkálok.. szóval várom kedves olvasóimnak a véleményét az összes fejezet végén kommentbe... Valamint a részek érkezéséről nem tudok pontos infót adni, hisz itt van a suli is.. Szóval ezt majd még később megbeszéljük!! :**

Millió puszi és ölelés: xxVanessbiii* az őrült bloggerina..xx
PS: Mindjárt hozom az első részt.. oldalt megtaláljátok a prológust és a szereplőket leírással együtt!! :D
xx.. Pusszantás és ölelés az olvasóknak!! :**

Remélem követitek a blogomat, és rendszeres olvasóivá váltok, nem csak oldalt a "Rednszeres olvasóim" menüpontban, hanem azon kívül is!! :) xx :**